[a cikk az eredeti nyelven, szlovákul is elolvasható itt]

Mit mond a kognitív tudomány?

Az MÉ olyan gyengeség, amely minden emberi agyban és kognitív folyamatban jelen van valamilyen mértékben. Röviden: mind egy hajóban evezünk, mindössze a probléma súlyossága tér el mindannyiunkban.

A motivált érvelés alapja az érzelmi elfogultság, azaz a pszichénknek legszimpatikusabb érvek, mivel ezek közvetlenül tükrözik az elménk érzelmi állapotát. A manipuláció esetén ezek gyakran a legerősebb érzelmek – düh, félelem, megbotránkozás. Amikor például értesülünk egy tragédiáról, azonnal meg kell tudnunk, ki a tettes, és csak akkor nyugszunk meg, ha elnyeri méltó büntetését. Ha nem kapjuk meg hamar ezt az elégtételt, az elménk feszült és felkavart marad. Ilyen érzelmi állapotban az emberi agy gyakran képtelen racionálisan gondolkodni, ekkor pedig tökéletes prédává válunk a manipuláló szemében.

Az MÉ miatt felhevült érzelmi állapotban az agyunk egy adott érzelmi gondolkodásmód felé hajlik, és elutasítja vagy másodlagosként tekint a tényekre és a valóságot alátámasztó bizonyítékokra, így nehezebben vesszük észre, hogy valójában érzelmi manipulációval van dolgunk. Az agyunk gyorsan képes átváltani egy disszonáns állapotba. Az észszerűség ilyenkor ellentmond az érzelmi élményeinknek. Ez az egyveleg pedig a fejünkben nyugtalanságként jelenik meg (esélyes, hogy már ez a néhány bekezdés is fejfájást okoz… bocsánat, de senki nem mondta, hogy az idegtudomány könnyű).

A disszonancia konfliktust eredményez az agyunkban és a gondolkodásunkban. Ilyen állapotban általában nem marad más alkalmazkodási stratégia, mint hogy olyan érveket keressünk, amelyek megerősítik az elhinni kívánt meglévő meggyőződéseinket, amelyek erősebbek azoknál az érveknél, amelyek ezektől eltérő álláspontokat támasztanak alá. Röviden: megformálunk egy mondatot, amely nem igaz, de akár az is lehetne. Végtelen ok létezik arra, hogy miért is viselkedik így az agyunk.

MINDENNEK “KÖSZÖNHETŐEN” A GYAKORLATBAN SZEKTÁK IS LÉTEZNEK...

Térjünk át egy olyan elvre, amely például vallási szekták tagjainál is megjelenik. Ahhoz pedig, hogy jobban megérthesd, képzeld el, hogy tagja vagy egynek.

Ahogyan az szokás a szektákban, minden tag azonos vagy hasonló ruhákat visel (mondjuk sötétzöldet). Az egységesség, a valahová tartozás érzését nyújtja. Az evolúciónk során sok emberben határozottan kialakult és rendkívül fontossá vált a közösséghez tartozás és az így megkapott tisztelet igénye. Az egységesség a szekta vezetője számára is előnyös. Elnyomja a tagok egyéniségét, kizárja az ellenállás vagy lázadás kockázatát, és olyan közösségi dinamikát szilárdít meg, ahol minden szava megmásíthatatlan és egyetlen igazságként van elfogadva.

Tegyük fel, hogy a szekta a Föld nevű bolygón, 2020-ban létezik, amikor a teljes emberiség a koronavírus-járvánnyal küzd. Mindenki körülötted maszkot visel. Te és a többi tag is természetesnek veszitek, hogy hordjátok. Azonban ez idővel egy problémát vet fel a vezető előtt: a szekta egységessége megtört. Még a sok munka árán felépített szektán kívül is maszkot viselnek az emberek, a vezető ezért úgy dönt, hogy ideje cselekedni. Ráijeszt a tagokra; azt állítja, hogy a maszk megbetegíti őket. Kitalál egy történetet, amely szerint a maszk szén-dioxid-belégzéshez vezet (ez nonszensz persze, itt egy szlovák nyelvű cáfolat rá). A maszk viselése hamarosan a szégyennel lesz egyenlő, a tagok így elhagyják. Csak a szektán kívüli társadalom hordja, ők pedig nem számítanak, sőt alsóbbrendűek hozzád és a többi taghoz képest. Ami azt illeti, az, hogy te és a szekta többi tagja nem viselitek a maszkot, még jobban összezavar, ezért szeretnéd azt hinni, hogy a vezetőnek van igaza, és a körülötted lévők azok, akik félre vannak vezetve, alsóbbrendűek, vagy gonoszak.

Valószínűleg fel tudod állítani a párhuzamot a világ eseményei és a szekták fent ismertetett közösségi dinamikái között. A motivált érvelés erejével sok manipuláló tisztában van, és aktívan használják a mérgező tevékenységeikhez. Ezért is hallhatunk gyakran a törzsiségről, olyan new age törzsekről, ahol mindenkinek megvan a saját valósága, és csak azt kell elhinnünk, ami az adott körben az elfogadott és előnyben részesített igazság. Ez annak az eredménye, hogy az emberek elsősorban társas lények.

Erre utal a fenti példa is. Ugyanis a szekták tagjai is képesek racionálisan megállapítani, hogy mi az észszerű, és mi nem. Tudják például, hogy a maszkviselés védelmet nyújt a koronavírus idején, és hogy ez felelősségünk is mások felé. A csoporthoz fűződő érzelmi kötelékük azonban nem engedi meg nekik, hogy maszkot viseljenek, vagy hogy azt megfelelően tegyék. A megoldás a maszkok helytelen viselését utánzó szövet lehet, ami ezekben a körökben arrogánsnak tűnik. Ez azonban paradox módon a csoporttól jövő további tisztelet és megerősítés forrása lehet, ami jobban esik nekik, mint az, ha az észszerűség mentén cselekednének.

MIT IS JELENT EZ?

Sokan a közösségi hálózatok mindenre kiterjedő hatása miatt (bár nem kizárólag ennek köszönhetően) régóta bedőlnek az ilyen szekták és/vagy törzsek világnézeteinek. Kölcsönös empátia, tisztelet és őszinte párbeszéd ösztönzése nélkül nem tudunk kijutni ebből a szorult helyzetből. Ezért jó észben tartani, hogy bár nehéz türelmet és tiszteletet tanúsítani az interneten furcsa vagy veszélyes nézeteket valló emberekkel szemben, meg kell tanulnunk mégis így cselekedni.

A bizalom kiépítése és megértésen alapuló nyitottság nélkül soha nem lesz esélyünk újra megépíteni azokat a hidakat, amelyeket az új technológiák romboltak le vagy sebeztek meg. A kommunikációs technológiák a segítségünkre lehetnek ebben, a mantránknak pedig annak kell lennie, hogy a globális közönségtől kapott figyelem maximálása helyett jelentőségteljes kapcsolatokat építsünk. Erről többet Tristan Harris tervezőtől tudhatsz meg, aki itt is megosztotta a gondolatait, illetve aki a Társadalmi dilemma című Netflix-dokumentumfilmben is megjelenik, és elmeséli, hogyan békélhetnek meg egy nap az emberi agy és napjaink kommunikációs technológiái.