A dezinformáció politikai fegyverként való felhasználása az amerikai választási kontextusban

Az Egyesült Államokban a dezinformációs taktikák az utóbbi időben egyre összetettebbé váltak. A 2016-os Internet Research Agency trollgyáraival vagy a 2020-as hamis érdekvédelmi csoportokkal ellentétben a taktikák még tovább fejlődtek. A megközelítés kifinomult: a külföldi, elsősorban oroszországi befolyásszerző szereplők mesterséges intelligenciával generált tartalmakat alkalmaznak, hivatalos forrásoknak adják ki magukat, és a meglévő társadalmi megosztottságot használják ki a káosz elvetésére és az erőszak szítására.

Az egyik kiemelkedő példa erre az illegális szavazást hamisan ábrázoló videók, például az a széles körben terjesztett felvétel, amelyen állítólag haitiak többször is szavaznak Grúziában. Az ilyen tartalmak, amelyeket az amerikai hírszerző ügynökségek orosz forrásokra vezettek vissza, az amerikai társadalomban már meglévő társadalmi nyugtalanságra és faji érzékenységre építenek. Mindezek mellett a levélben leadott szavazólapok megsemmisítésével és az FBI és az Igazságügyi Minisztérium tisztviselőinek megszemélyesítésével kapcsolatos hamis narratívák terjesztése tovább növeli a zavart és a bizalmatlanságot. Mindezt egyetlen átfogó céllal - hogy a lakosság egy jelentős részét arra késztessék, hogy megkérdőjelezze a választások integritását, és elvetesse a választások utáni potenciális zavargások magvait.

A dezinformáció az Egyesült Államokban nem pusztán a tények elferdítéséről szól, hanem stratégiailag olyan, már létező narratívákat táplál, amelyek megkérdőjelezik a demokratikus folyamatokba vetett bizalom alapjait. Ez a stratégia visszhangozza az Oroszország és más külföldi szereplők által Európában alkalmazott forgatókönyvet, ahol a dezinformáció a helyi sebezhetőségeket használja ki a társadalmak destabilizálására.

Az európai párhuzam: Moldova és Grúzia mint esettanulmányok

A legtöbb posztkommunista európai ország már régóta az EU-hoz és a NATO-hoz való csatlakozás felé tart. Az EU-hoz való csatlakozás kilátása és a NATO által nyújtott biztonsági garanciák fontos hajtóerőt jelentenek a szükséges társadalmi és gazdasági átalakuláshoz. Ezek az erőfeszítések azonban egyre nagyobb nyomás alá kerülnek Oroszország részéről, amely a posztkommunista és posztszovjet térséget "közeli külföldjének" és befolyási övezetének tekinti. A posztszovjet országok nyugati pályára való átmenetének lassítására vagy akár visszafordítására irányuló erőfeszítései során Oroszország egyre inkább a dezinformációt használja, amely a nagyobb hibrid befolyásolási eszköztár fontos része.

Moldova és Grúzia, a két összetett geopolitikai helyzetű ország évek óta az Egyesült Államokban tapasztaltakhoz hasonló dezinformációs kampányokkal szembesül. Moldovában például a közelmúltban, a Moldova uniós jövőjéről szóló alkotmányos népszavazás előtt tett dezinformációs erőfeszítések célja az volt, hogy gyengítsék az EU és a NATO támogatását olyan narratívák terjesztésével, amelyek a nyugati szövetségeket a moldovai szuverenitást fenyegető fenyegetésként állítják be. Hasonlóképpen Grúziában is dezinformációt használtak fel a közvélemény nyugtalanságának szítására, a feszültségek fokozására, és a Nyugat-barát érzelmeket a nemzeti identitás elárulásának állították be.

Ezek az esetek azt mutatják, hogyan lehet a dezinformációt úgy alakítani, hogy az adott társadalmi törésvonalakat kihasználja. Moldovában és Grúziában a tartalom a kulturális, politikai és történelmi megosztottságra összpontosít, amely mélyen beágyazódott a köztudatba. A félelmek szításával és az identitáskonfliktusok felerősítésével ezek a kampányok nemcsak a demokratikus ellenálló képességet gyengítik, hanem a demokráciapárti erők számára is egyre nagyobb kihívást jelentenek a közbizalom fenntartása. Amint azt a dezinformáció és a civil társadalom regionális feltérképezéséről szóló jelentésünk szemléletesen mutatja, a régió civil szervezetei egyre ellenségesebb környezetben működnek, ami a dezinformációs kampányok közvetlen következménye.

Mit mutatnak az európai tapasztalatok az amerikai társadalomra gyakorolt lehetséges hatásról?

Az európai tapasztalatok alapján megállapíthatjuk, hogy a dezinformáció ott virágzik, ahol társadalmi törésvonalak vannak. Nyilvánvaló, hogy a dezinformációs kampányok sikeresen felerősítik a már meglévő megosztottságot, de nem feltétlenül eléggé megosztóak ahhoz, hogy önmagukban destabilizálják a társadalmakat. A dezinformáció felerősíti a félelmeket, éket ver, és elősegíti a "mi és ők" mentalitást, amely a társadalmakat fogékonyabbá teszi a manipulációra és kevésbé ellenállóvá a külső beavatkozással szemben.

A párhuzam a jelenlegi amerikai kontextushoz képest éles és ijesztő. Az Egyesült Államokban jelenleg mély identitásharc zajlik, a politikai, faji és ideológiai szakadékok az elmúlt években egyre mélyültek. Ezt a tendenciát jól szemlélteti például a faji kérdésekkel kapcsolatos eltérő nézetek: a republikánusok 70%-a úgy véli, hogy Amerikában az embereket inkább a jellemük, mint a bőrük színe alapján ítélik meg, míg a demokratáknak csak 28%-a hiszi ezt.

A 2024-es amerikai választásokat célzó dezinformációs kampányok ezeket a megosztottságokat használják ki azáltal, hogy olyan narratívákat alkotnak, amelyek rezonálnak ezekre a "törzsi" identitásokra. Nem pusztán a hamis információk terjesztése a fontos, hanem inkább az, ahogyan a dezinformáció beágyazódik a szélesebb társadalmi diskurzusba, olyan "törzseket" vagy virtuális közösségeket hozva létre, amelyek ellenállnak a tényellenőrzésnek, és immunisak a logikára és a tényekre.

Európai megközelítések a dezinformációval szembeni navigáció és a dezinformációval szembeni fellépéshez

Az európai országok különböző ellenintézkedéseket tettek a dezinformáció terjedésének megfékezésére, a médiaműveltséggel kapcsolatos kezdeményezésektől kezdve a digitális platformokra vonatkozó szabályozási intézkedésekig. Az Európai Unió dezinformációs gyakorlati kódexe például arra ösztönözte a platformokat, hogy ellenőrizzék és csökkentsék a káros tartalmak, köztük a dezinformáció elérését. Ezek az erőfeszítések azonban csak részben képesek kezelni a problémát. A dezinformációs szereplők rugalmasak és alkalmazkodnak a szabályozási környezethez. Ráadásul néhány, a dezinformáció terjesztésére leginkább hajlamos platform (például a Telegram) gyakran kimarad az ilyen önkéntes szabályozásból.

Az európai tapasztalatok egyik kritikus tanulsága, hogy a tényellenőrzés és a médiaműveltség, bár szükségesek, önmagukban nem elegendőek. A dezinformáció elleni küzdelemhez szükség van azoknak a társadalmi és pszichológiai tényezőknek a megértésére is, amelyek az embereket egyáltalán fogékonnyá teszik a manipulációra. Sok esetben a dezinformáció nem csupán információ, hanem a csoportidentitás, a közös meggyőződések, sőt a vélt igazságtalanságok elleni tiltakozás kifejező eszköze is. A valótlanságok egyszerű leleplezése nem fogja elriasztani azokat, akik a narratívát világnézetük szerves részének tekintik. Ugyanez vonatkozik az Egyesült Államokra is, ahol a dezinformációs kampányok gyakran inkább az ideológiai identitás kifejeződései, mint a tényszerű diskurzus, ami korlátozza a tényellenőrzés és a cáfolat hatékonyságát.

Továbblépés: Stratégiai válaszok a demokráciák számára

Az európai tapasztalatok azt mutatják, hogy a dezinformáció elleni sikeres stratégiáknak sokrétűnek kell lenniük. Az olyan szabályozási erőfeszítéseket, mint az EU digitális szolgáltatásokról szóló törvénye és a tényellenőrzési kezdeményezések, a civil társadalmi kezdeményezések támogatásával és mélyebb társadalmi beavatkozásokkal kell párosítani, amelyek a dezinformációt eredményessé tevő alapfeltételekkel foglalkoznak.

Mivel az Egyesült Államok a választásokkal kapcsolatos dezinformáció újabb hullámával néz szembe, amely súlyos következményekkel járhat, nyilvánvaló, hogy más országok értékes tanulságait lehet hasznosítani. A dezinformáció már nem csupán a valótlanságok terjesztésének eszköze. A viszálykeltés és a demokratikus társadalmak alapjainak meggyengítésének eszközévé vált. A közelmúltbeli európai példák arra emlékeztetnek bennünket, hogy a dezinformáció elleni küzdelem hosszú távú küzdelem, amely nem csupán technológiai megoldásokat igényel. Elkötelezettséget igényel a társadalmi szövet megerősítése, a demokratikus normák megerősítése és a polgárok képessé tétele arra, hogy átlássanak a manipulatív narratívákon.

A civil szervezetek létfontosságúak ebben az erőfeszítésben, mivel ezek a szervezetek gyakran áthidalják a polgárok és a hatóságok vagy az online platformok közötti szakadékot, biztosítva az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot. Rugalmasságuknak, szakértelmüknek és innovatív megközelítéseiknek köszönhetően a civil szervezetek (CSO-k) gyakran az első védelmi vonalat jelentik a káros célú dezinformációt terjesztő rosszindulatú szereplőkkel szemben. A tényellenőrzésen túllépve és ezeket a szélesebb körű stratégiákat felkarolva az Atlanti-óceán mindkét oldalán a demokráciák megvédhetik integritásukat minden olyan ellenséges külföldi vagy belföldi szereplőtől, akik a saját hasznukra próbálnak tőkét kovácsolni a viszály és a megosztottság gerjesztéséből.

Szerző: Daniel Milo, a dezinformáció elleni fellépés szakértője, TechSoup

Háttér illusztráció: yavdat

🔗 Olvasd el az angol nyelvű 2023-2024-es regionális dezinformációs és civil társadalmi jelentésünket itt.

✅ Légy ellenálló a dezinformációval szemben! Végezd el ingyenes, saját tempóban végezhető tanfolyamunkat a dezinformációval szembeni fellépésről! Regisztrálok