Ez a cikk eredetileg a cepa.org oldalon jelent meg 2021 márciusában.

A nyugati demokráciák vesztésre állnak a félretájékoztatás elleni háborúban. A COVID-19-járvány hatására Oroszország és Kína nagyobb mértékben próbál viszályt kelteni a világban, míg az óceán túlsó felén regnáló kormányok igyekeznek lépést tartani velük. A politikai reakciók eddig főképp a vélt elkövetők utólagos büntetésére irányultak, ezek a rosszindulatú szereplők azonban közben már a következő információbefolyásolási hadjáratukra készülnek. A nyugat folyamatos védekezésre van kényszerítve a számtalan fegyverrel felszerelt ellenséggel szemben.

Az Egyesült Államokban a félretájékoztatás elleni harc stratégiája két feltételezésen alapul: az első az, hogy a hamis információk nyilvános leleplezése hatékony eszköz; a második, hogy a különböző kormányzati szervek képesek lépést tartani a folyamatosan fejlődő kártékony hadjáratokkal. Ezek az 1980-as években kialakított feltételezések nem meglepő módon már nem állják meg a helyüket. A közösségi média korában a hamis információk leleplezése aligha változtatja meg egy adott téma nyilvános megítélését, a modern kori félretájékoztatási műveletek mértéke pedig jelentősen meghaladja a hidegháború során tapasztaltakét. Az Egyesült Államok kongresszusa az elmúlt négy évben szankciókat vezetett be a rosszindulatú tevékenységgel gyanúsított külső entitásokkal szemben, további kutatásokat rendelt el a témában, és még egy alapítványt is létrehozott a külföldi, orosz eredetű félretájékoztatások megfékezésére. Bár ezek a folyamatok büntetik a félretájékoztatások terjesztését, valamint elrettentő erőként szolgálnak a rosszindulatú tevékenységekkel szemben, a középpontjukban nem a problémák belföldi megoldása áll, és nem képesek megállítani a külföldi támadók intellektuális hadjáratait.

Az Európai Unió hasonlóképp viszonyul a kihíváshoz a 2020-as digitális szolgáltatásokról szóló törvénnyel (Digital Services Act, DSA), valamint az ezzel együtt bevezetett két akciótervvel, a Promising Media Action Plannel (MAP) és az Ambitious European Democracy Action Plannel (EDAP)). A DSA korábbi törvényekre alapozva próbálja szabályozni és megfigyelni a nagy techcégeket, megszilárdítani a választói folyamatokat, és magasabb fokú védelmet nyújtani az újságíróknak. Bár a javasolt jogszabály a helyes irányt képviseli, és egyértelművé teszi, hogy az EU komolyan veszi a problémát, szakértők szerint így sem teljes körű a védelem. A DSA az olyan támadások megelőzését teszi lehetővé, amelyek múltbéli támadásokat másolnak, azonban nem szentelnek elegendő figyelmet az orosz és kínai műveletek fejlődésére.

A fenti stratégiák és jogszabályok értékesek, és fontos lépésnek számítanak a támadások ellensúlyozásában, mégis mintha hiányozna belőlük valami. Képesek a nyugati demokráciák védekezésből támadásba lendülni, és megelőzni a versenytársakat? A jó hír az, hogy van erre lehetőség, mégpedig a félretájékoztatás célpontjai, az állampolgárok ellenállóképességének fejlesztése.

Az egyik leghatékonyabb stratégia az átlagemberek ellenállóképességének megacélozására az alulról szerveződő interaktív workshopok és szemináriumok, más néven médiaműveltségi órák bevezetése. Ezeket helyi szakértők tartják, és többek között olyan témákat vesznek górcső alá, mint az online félretájékoztatások megfékezése, a digitális biztonság kialakítása, és a pozitív narratívák kialakítási módjainak bemutatása. Minden témakört és a hozzá tartozó tartalmat oktatók állítanak össze adott – félretájékoztatásnak kitett – országok, kultúrák és célközönségek számára.

A balti országokban például idős állampolgároknak tanítják meg felismerni az online trollfiókok és a Kremlin által üzemeltetett sajtóorgánumok tartalmait, ami hatékonyan fejleszti az ellenállást a szavazóbázis e jelentős szegmensében. Az Egyesült Államokban középiskolás diákokat ruháznak fel az közösségi médián terjedő álhírek felismerésének és megfékezésének képességével, ami elkíséri őket a felnőtté válásuk évei során. A nyugati kormányok a félretájékoztatások leggyakoribb célpontjaira fektetik a legnagyobb hangsúlyt, így a problémát annak gyökerénél próbálják meg kezelni.

Miért érdemes a nyugati kormányoknak a becses idejüket és erőforrásaikat médiaműveltségi órákra fordítani? Először is, ezek az órák rendkívül költséghatékonyak, mivel a vezető oktató alacsony fizetést igényel, az órák pedig megtarthatók egy virtuális környezetben is. Az online platformok használatával emellett a vidéki és városi közösségek is részt vehetnek a munkában, így könnyebb elérni a társadalom több rétegét. A résztvevők továbbá nagy valószínűséggel adják tovább a tanultakat a barátaiknak, családtagjaiknak és munkatársaiknak, ami megsokszorozza a képzések hatását. A CEPA egy közelmúltbeli projektjében egy oktatóknak szóló médiaműveltségi kurzus további hullámokat indított el egy új projekt keretében, ahol az egyik résztvevő szervezett továbbképzést a helyi iskolában dolgozó munkatársainak. Ezek a tanárok ezután maguk is továbbadták egy tanóra keretében a tudásukat a középiskolai diákjaiknak. A képzés kezdeti létszáma 15 fő körül volt, a további foglalkozások azonban már több mint 200 embert elértek. Ily módon kis mértékű befektetések is rendkívüli megtérülést hozhatnak.

A megfelelő nyomatékosítással és a képzésekhez szükséges finanszírozás és erőforrások megteremtésével a nyugati demokráciák előtt megnyílt a lehetőség arra, hogy támadásba lendüljenek, és immunissá tegyék a társadalom sebezhető rétegeit a félretájékoztatás vírusa ellen.

Kihívások természetesen továbbra is lesznek, a célzott médiaműveltségi kurzusok pedig önmagukban nem elegendőek a probléma megszüntetéséhez. A belföldi félretájékoztatás továbbra is jelentős probléma marad, ahogyan az az Egyesült Államokban és Európában is megfigyelhető a COVID-19 korában.

A transzatlanti partnerek számára a kezdeményezési szándék azonban jó első lépés az erőegyensúly visszafordításához. 2019 októberében az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériumának Public-Private Analytic Exchange programja kifejezetten a belföldi médiaműveltségi programok kiterjesztését javasolta. Talán pont az USA kormánya lesz az, aki kialakítja a félretájékoztatás elleni harc jövőjének színterét, és megfogadja a saját tanácsát.