A digitális környezetbe született generációk online jelenléte meghaladhatja a napi több órát is, a tartalmakhoz való hozzáférésük pedig csak bizonyos mértékig szabályozható. A tudatos tartalomfogyasztás fejlesztését az olyan fogalmak ismeretével lehet megalapozni, mint a félreinformálás (misinformation), az álhírek és a félretájékoztatás (disinformation) és a károkozási szándékkal terjesztett információ (malinformation). Gyakran találkozhatunk ezekkel a kifejezésekkel egymás helyettesítőjeként, azonban nem szinonimák. Mindhárom az információ helytelen használatára vonatkozik, a fő különbség viszont a szándékban keresendő.
A félreinformálás esetében a tartalom hamis, de a belőle következő félrevezetés mögöttes céltól mentes. A közösségi média platformok valamelyikén közzétett videó egy évekkel ezelőtt történt erdőtűzről például keltheti azt a benyomást, hogy nemrégiben történt, így az ezt friss hírként tovább osztó felhasználó – bár hamis információt terjeszt – nem megtévesztő szándékkal teszi. Dezinformáció alatt viszont azt értjük, ha egy hamis vagy félrevezető tartalmat, a megtévesztés, a gazdasági vagy politikai haszonszerzés szándékával terjesztenek. Ha a fent említett példa már tartalmazza a felhívást, hogy egy bizonyos terület lakói hagyják el házaikat, mert tűzveszélyben vannak, már álhírterjesztésről van szó.
A károkozási szándékkal terjesztett információ (malinformation) ezzel ellentétben valódi, és olyan esetekre utal, amikor személyes, bizalmas tartalommal élnek vissza azzal a szándékkal, hogy kárt okozzanak az adott egyénnek vagy csoportnak. Ide tartozik például a privát üzenetek nyilvánosságra hozatala vagy a bizalmas fotók, felvételek terjesztése.
Az iskolai kerettanterv lehetőségei
A fiatalok védelme az álhírekkel szemben, a kritikai szemléletre ösztönzése az általuk fogyasztott tartalmak iránt leginkább a médiaóra keretében valósulhatna meg a magyar iskolákban. Az egyik leggyorsabban fejlődő és a mindennapi életet leginkább átjáró terület fontossága azonban nem tükröződik a Nemzeti Alaptantervben, egyik változatában például teljesen meg akarták szüntetni.
Jelenleg nem része a kötelező óráknak, az iskolák dönthetnek arról, hogy milyen választható modultantárgyat szeretnének tanítani a média, dráma és társadalomismeret órák közül, vagy a későbbiekben milyen művészeti tárgyra szeretnének oktatni a 11. és 12. évfolyamon. Opcionális jellege ellenére a 2020-as kerettanterv több mint száz évnyi technológiai fejlődést és közel 40 filmet jelöl ki a diákok számára, amit két év alatt kell elsajátítaniuk 62 óraszámban. Ezt a problémát nagyon sok iskolában úgy oldják meg, hogy a tantárgynak csak egy vagy kettő nagyobb részét tanítják a négyből. Olyan iskolákban viszont, ahol a média szerepel önálló tantárgyként is, vagy esetleg fakultációs programként, ott a diákok a teljes tananyaggal is megismerkedhetnek.
A médiaóra viszonylag háttérbe szorított és terhelt helyzetének ismeretében kérdéses, mennyire ismerhetik meg a diákok az álhírek problémakörét és az elkerülésükre alkalmazható eszközöket. A 2012-es kerettantervben 15 kifejezés szerepel a témában, viszont direkt módon az „álhír” vagy „fake news” nem szerepel egyszer sem. Javulást mutat a 2020-as kerettanterv, amelyben már több mint 30 kifejezés szerepel egy oldalon, külön az álhír is, a dezinformáció, a hírérték és a hitelesség mellett.
A kerettanterv után a második legfontosabb eszköz a diákok és tanárok számára a tankönyv. Magyarországon a leggyakrabban választott tankönyv Hartai László könyve, amelyből a jelenlegi legfrissebb kiadás 2012-es és a kerettanterv tematikája alapján készült. A szerző felelős a média érettségi feladatok összeállításáért, így a tanárok célja, hogy olyan feladatokkal ismertessék meg diákjaikat, amelyekkel az érettségi vizsgán is találkozhatnak. A kilencedikes osztályoknak szánt könyv 116 oldalából például több mint 43 oldal foglalkozik olyan aprólékosan kidolgozott témákkal, melyek szorosan köthetőek az álhírekhez, viszont direkt módon – a kerettantervhez hasonlóan – itt sincsenek kiemelve.
Mivel egy rendkívül gyorsan változó területről van szó, a naprakész tudás megszerzésének feladata a tanárokat terheli. Ezt a folyamatot megkönnyítheti az integrált oktatás, amellyel bizonyos témák megjelenhetnek más órákon is, így a diákok többféle kontextusban is találkoznak a különböző kifejezésekkel, például nyelvtanóra keretében az álhírekkel.
Lehetőségek a kerettanterven kívül
A dezinformációs narratívák több oldalról nehezítik a különböző képzéseket biztosító civil szervezetek tevékenységét. Az álhírek terjedése a véleménybuborékok – azaz a zárt véleményközösségek, a meglévőkkel ellentétes nézőpontok kizárásának jelensége – mellett az egyik legnagyobb probléma, amivel a sztereotípiáktól, előítéletektől mentes, nyitott és befogadó közösségeket elősegíteni igyekvők néznek szembe.
Elősegítik az előítéletek kialakulását a szektorral kapcsolatban, bizalmatlanságot és hiteltelenséget teremtenek, amelynek következményeképpen a politikai érdekektől mentes tájékoztatás, az emberi jogi tevékenység vagy az egyéni támogatás lehetősége is elveszhet. A civil szervezetek sok esetben csak azokhoz jutnak el, akik már egy bizonyos mértékű tájékozottsággal rendelkeznek. Például ismerik a téves információk formáit, a hiteles hírek forrásait, nyitottak az előítéletek lebontására, tehát már alapvetően egy „buborék” részei. Így pont ott nem tudnak érvényesülni, ahol a legnagyobb szükség lenne rá. Például a médiában „propagandatörvényként” elhíresült, főként az LMBTQ+ közösséget érintő rendelkezések a civil szervezetek iskolában végzett tevékenységét korlátozzák, így számos társadalmi egyenlőséget célzó vagy emberi jogi képzés nehezebben kerülhet megrendezésre az oktatási intézményeken belül. A nehezített pálya ellenére is számos szervezet van, akik ingyenes órákat és/vagy előadásokat tartanak diákok, tanárok, sőt szülők számára is, az álhírekkel kapcsolatos képzéseken túl is, a lehetőségekhez mérten az oktatási intézményekben vagy azokon kívül.
Az Amnesty International Magyarország többek között a nemek közötti egyenlőséggel és az előítéletek és a sztereotípiák legküzdésének lehetőségeivel foglalkozó képzései ingyenesen megrendelhetőek és az intézményen kívüli megvalósítást is biztosítják. A nemrég indult Amnesty Akadémia program pedig az online részvételt is lehetővé teszi.
A demokráciával és a nyilvánossággal kapcsolatos játékos oktatási módszereket és tananyagokat fejleszt többek között a DIA – Demokratikus Ifjúságért Alapítvány, a Közélet Iskolája, az Emberség Erejével Alapítvány is.
Elsősorban pedagógusok számára tesz elérhetővé ingyenes oktatási és segédanyagokat a Televele Egyesület és az Idea Alapítvány. Utóbbi InfoGrund című programja kifejezetten a hírek és a dezinformáció témakörének iskolai feldolgozásához nyújt segítséget. Tananyagaik ingyenes online kurzus formájában is elérhetők.
Számos képzés anyaga átültethető és akár az osztályfőnöki óra is kiváló alkalom lehet a kritikai gondolkodás elősegítését, a befogadó és előítéletektől mentes közösségek kialakítását célzó beszélgetésekre, gyakorlatokra. A tanárok, szülők és minden olyan, a diákok látókörét szélesíteni akaró érdeklődő számára könnyen hozzáférhető eszköz a Hive Mind kurzustár.
Segítsd te is a fiatalok kritikai gondolkodását, nézz körül a lehetőségek között!
Ha tetszett a cikk, a Médiaműveltség online - ingyenesen és saját tempóban végezhető - kurzus is felkeltheti az érdeklődésedet! Regisztrálj még ma:
______
A cikket Kövesdi Veronika írta, a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársa, egyetemi tanársegéd (Média és Kommunikáció Tanszék, Eötvös Loránd Tudományegyetem).