Milyen gyakran hallod gyermekedtől: „Segíts légyszi a házimban!” Ne hibáztasd magad, ha belső hangod azonnal válaszol: „Nem hallottál még az internetről?” Érthető, ha úgy gondolod, hogy már minden válasz megvan ott. Biztos vagy azonban abban, hogy a gyermeked van annyira felkészült, hogy ellenőrizni tudja az online forrásokat? Igen, lehet, hogy ők egy olyan generáció, akik mobileszközökkel a kezükben születtek, de a gyakori görgetés és a gyors hüvelykujj nem feltétlenül járnak együtt a kritikus gondolkodással és az ellenőrzési képességgel. Legközelebb, amikor a gyermeked felteszi neked ugyanezt a kérdést, ezt észben tartva használd ki a lehetőséget, hogy megtanítsd neki a laterális olvasást.

Mi az a laterális olvasás?

Néha zavarba ejtő dolog megbízható információt keresni az interneten. Lehetetlen végigmenni az összes keresőmotor összes találatán. A számodra ismert témákban - mint pl. a munkáddal kapcsolatosan – ez valószínűleg nem nagy kihívás, és meg tudsz nevezni megbízható hírforrásokat. De ugyanolyan könnyen megy a gyermeked iskolájában tárgyalt egyéb témákban is, mondjuk a génmanipulált élelmiszerek vagy a klímaváltozás témájában? Laterális olvasással  bizonyosan.

A laterális olvasás igen hatékony módja annak, hogy megállapítsd egy forrásról, hogy hiteles-e vagy sem, illetve egyszerűen fogalmazva – megtudd, ki van az adott információ mögött. Csak követned kell ezeket a lépéseket: ahelyett, hogy egy számodra ismeretlen weboldalon maradsz, nyiss meg egy új böngészőablakot, majd nézd meg, hogy más oldalak, köztük az általad megbízhatónak tartottak, mit mondanak róla. (Az új oldalak megnyitása teszi az olvasást laterálissá). Ha már többet tudsz a szervezetről vagy szerzőről, lesz egy kiinduló ítéleted a megbízhatóságáról, és visszatérhetsz a felkínált információ olvasásához. Elég egyszerű, nem? Bár maga a technika elég nyilvánvalónak tűnik, a kutatások azt mutatták, hogy használata nem elterjedt. 2017-ben a Stanford History Education Group tudósai három különböző csoport kompetenciáit mérték fel: tényellenőrzőkét, történészekét és a Stanford Egyetem diákjaiét. A tanulmány szerint a tényellenőrzők voltak a leggyorsabbak és legpontosabbak, míg a történészeket és a diákokat könnyen be lehetett csapni megbízhatatlan forrásokkal. Az előbbiek sikerének kulcsa a laterális olvasás, szemben az utóbbiak által alkalmazott vertikális olvasási stratégiával.

Bár számos különböző ellenőrzőlista létezik, melyek feltehetően segítenek egy forrás hitelességének megállapításában, kérjük, felejtsd el azokat. Ezek a listák arra biztatnak, hogy maradj egy ismeretlen weboldalon, és mi már bebizonyítottuk, hogy ez nem hatékony. Egy oldal bizonyos elemeire fókuszálás – mint például az URL-ra, az oldal kinézetére vagy a „Rólunk” részre – félrevezethet. Képzeld el, hogy egy bizonyos biztosítótársaság megbízhatóságát akarod megállapítani: ehhez valószínűleg inkább cégen kívüli forrásokat keresel.

Wikipédia – barát, nem ellenség

A laterális olvasáshoz néha a Wikipédia a legjobb kiindulási pont. Igen, tudom, a legjobb, ha távol tartod a gyermeked egy olyan weboldaltól, amelyet „bárki szerkeszthet”, és a bárkibe beletartozik a szomszédod is, aki minden találkozáskor összeesküvés-elméletekkel traktál. De ez csupán leegyszerűsített kép a legnagyobb online enciklopédiáról. A Wikipédiának számos olyan szabálya van, melyek segítenek megbizonyosodni a cikkek pontosságáról és igazságtartalmáról. Másodszor pedig, bár a legtöbb cikknél a nyilvános szerkesztés egy alapopció, van, amelyik védett (erről itt találsz több információt (angolul)).

Laterális olvasás esetén a Wikipédia cikkek leghasznosabb része a Jegyzetek, mely a cikk által hivatkozott források linkjeiből áll. Nézzünk meg egy példát. Ha az 5G technológiáról keresünk információt, találunk egy hírt a sputniknews.com oldalon. Még nem hallottál erről az oldalról, így hitelessége megállapításához laterális olvasást használsz. Kézenfekvő megoldásnak tűnik beírni a keresőbe, hogy putniknews.com, de közvetlenül is rámehetsz az oldallal kapcsolatos Wikipédia cikkre. Itt megtudhatod, hogy a Sputnik News tulajdonosa az orosz kormány, és a portált sokan propagandaeszköznek tartják, ami pedig nem egy jó forrás, ha torzítatlan információt keresel.

Teszteld az új képességeidet!

Most rajtad a sor. Ellenőrizd, hogy a következő weboldal a koronavírussal és a jelenlegi járvánnyal kapcsolatban megbízható információforrás-e: https://www.ecdc.europa.eu/en. Olvass laterálisan és válaszold meg a kérdést: „Ki van az információ mögött?”

Ha megtanulsz laterálisan olvasni, ne habozz segíteni a gyerekeidnek a következő házijukban. A válasz egyszerű megadása helyett pedig mutasd meg, hogyan tudják ellenőrizni egy online forrás megbízhatóságát. Ki tudja, talán ez lesz az utolsó alkalom, hogy a támogatásodra van szükségük.

Többet szeretnél megtudni?

Ha szeretnél többet megtudni a laterális olvasásról, nézd meg ezeket az (angol nyelvű) forrásokat:

Szerző: Patryk Zakrzewski (Demagog Association, Lengyelország)