A Greenpeace Magyarország nagy kommunikációs csapatát, nemzetközi hátterét ismerve nem meglepő, hogy az influenszerekkel is jól bánnak. Olyan ismert embereket tudtak a környezetvédelem ügye mellé állítani, mint Udvaros Dorottya vagy Kulcsár Edina. A legnagyobbat azonban úgy tűnik, mégis egy olyan celeb kiállása szólt, akiről ők maguk sem sejtették, hogy támogatójuk lesz. Pumped Gabo, mint új, társadalmilag érzékeny influenszer az utóbbi évek egyik nagy meglepetése, ami a bulvár és az aktivizmus eddig ritkán látott kapcsolatát hozta Magyarországon. Miért érint meg olyan sokakat az ő aktivistává válása? Egyáltalán aktivista ő?

Gabo, polgári nevén Szabó Gábor a klasszikus celebstátuszból indult: saját valóságshow, kereskedelmi tévés, méltóságon aluli szereplések, fókusz csak a bulikon, csajokon, trash trash hátán. Ma pedig már tüntetések aktív szereplője, és a Partizánon rendszeresen felbukkanó társműsorvezető lett, miközben az instáját böngészve továbbra is maximumra tekeri a gyúrós- és bulikontentet is. Összefér ez a kettő? Nagyon úgy tűnik, hogy igen.

Önazonosan a protein és a nagytavaink védelme között

Egy ügy mellett kiálló híresség, influenszer akkor “működik”, ha nem egy fizetett reklámarcnak látják, hanem meggyőződésből megszólaló, őszinte támogatónak. Pumped Gabo megszólalásai teljesen önazonosak: ha a környezetvédelem mellett áll ki, rögtön szóba hozza a kedvenc fesztiválját is, és az üzenet célba is talál. Hiszen ki ne akarna felhőtlenül bulizni a Balaton Soundon, egy klímaválság miatt lakhatatlan bolygón való senyvedés helyett? Saját stílusával nem szakértő szerepben, mások által megírt(nak tűnő) szövegekkel jelenik meg: bevállalja, például a tanártüntetések apropóján, hogy Több zsét a tanároknak! Ha egy szervezettel működik együtt, akkor sem az ő szövegkönyvüket ismétli - a Greenpeace-t nem mint független, nemzetközi aktivista szervezetet konferálja fel, hanem csak leírja, hogy kajak fain emberek.

Az önazonosság mellett az önreflexióra is nyitott, emiatt komolyabban vehető karakterré fejlődött a publikus Pumped Gabo kép: a Partizános nagyinterjúban őszintén beszélt a kereskedelmi tévék manipulációjáról, arról, hogyan használták ki, milyen hibákat követett el. Ám ez semmiképp nem jelent teljes pálfordulást: sikerélményeit, népszerűségét továbbra is a gyúrásnak köszönheti, így nem meglepő, hogy társadalmi szerepléseinek is a (fél)meztelen pózolás lett az egyik védjegye. Ezt ő maga is figyelemfelkeltő eszköznek tekinti, és tagadhatatlan, hogy mindenki felkapta a fejét a Fertő-tó melletti kiállására. Így teljesen ingyen hatalmas sajtóelérést hozott a Greenpeace-nek és az ügynek. Ráadásul ez az önazonosság abban is segít, hogy elfogultsággal, politikai hátszéllel, “bérencséggel” nem vádolható. Megmaradt egy transzparens, gyúrós celeb srácnak, aki két proteinturmix között néha foglalkozik a környezetvédelemmel, és bár a lábnapot nem hagyná ki egy klímatüntetés miatt, az aktivizmus fekszik neki, ezért más ügyben is elmondja a véleményét.

Kicsit mind Gabok vagyunk?

Valószínűleg a civil szférában aktív emberek egy része az elért hatás ellenére is inkább összevont szemöldökkel figyeli Gabo és a hozzá hasonló celebek tevékenykedését. Ők mégis sokak, és kifejezetten sok fiatal számára példaképek. A csillogás, a pénz és a szépség csábító, a sikert jelenti és talán részben pont emiatt az ellentét miatt éri el azokat, akik kevésbé kapják fel fejüket a szociális, környezetvédelmi és más civil ügyek szokásos kommunikációjára. Az, hogy Gabo két izompólót és okostelefon-képernyőket szétfeszítő instasztori között bejelentkezett, és elmesélte milyen érzéseket keltett benne David Attenborough dokumentumfilmje, miért fordult emiatt a környezetvédelem felé, olyanokhoz juttatta el a klímaváltozás elleni fellépés üzenetét, akikhez a korábbi szakértői, vagy aktivista megmozdulások talán egyáltalán nem. És ezek az újonnan megszólított követők nem feltétlen scrolloznak tovább azzal a lendülettel, hanem akár egy tüntetésre is elmennek Gabo kedvéért. A változás eléréséhez pedig rájuk is szükség van.

De biztos, hogy annyira elválik ez a két világ? Tényleg annyira különbözik Gabo a többi aktivistától? A hétköznapi ember, aki egyszer csak, valamilyen személyes találkozás, élmény, vagy akár egy film hatására rádöbben, mekkora is a baj, kinyílik a szeme, és tenni akar - nagyjából minden, civil szférában aktív embernek megvannak ezek a pillanatok, amelyek hatására egy-egy ügy elkötelezettjévé vált. Ahogy azt is ismerjük, ahogy keressük, hogyan cselekedhetünk, és igyekszünk a saját erősségeinket az ügy szolgálatába állítani. Ami Gábornak a tökéletesre kidolgozott teste és a követőbázisa, az lehet másnak a grafikai tudása, amivel plakátokat készít, vagy a szervezői készsége és precizitása, amivel a háttérmunkában tevékenykedik.

A jelenséget persze kritika is éri annak kapcsán, hogy mi lehet amögött, ha hirtelen mégis keblükre ölelik Gabot civil körökben. Márton Joci, emberjogi aktivista felvetette, hogy a népszerűség abban is keresendő, hogy megváltozott a szerkesztők, újságírók hozzáállása, máshogy mutatják be. Ezt pedig, hiába a politikai függetlensége, mégis az hozta el, hogy az értelmiségi elitnek kedves, és részben a kormánnyal is szembenálló témák mögé állt be. Gabo maga is mesélt arról, milyen hazug képet festett róla a kereskedelmi média, hogy mennyire másként ismerték meg az emberek, mint a valóság. Ugyanígy, valószínűleg a független sajtó ábrázolásmódjai bár tényszerűbbek, mégsem teljesen mentesek az elfogultságoktól. Láthatóan elkezdték partnernek tekinteni Gabot, máshogy tudósítanak róla, így máris a nagyközönségnek is könnyebb komolyan venni őt. Így vagy úgy, de Gabora és a tartalmaira érdemes odafigyelni, ha kíváncsiak vagyunk hogyan tud egy teljesen váratlan, kívülálló influenszerkarakter nagyot dobbantani, és széles láthatóságot adni egy ügynek.