Az így létrejött digitális lábnyom sokkal könnyebben követhető, mint a felhasználók többsége gondolná. Ez teszi lehetővé az internetes szolgáltatások és az azokat működtető vállalatok számára, hogy a felhasználó ízlése és érdeklődése szerint személyre szabják a digitális tartalmakat, a hirdetők számára pedig azt, hogy nyomon kövessék a felhasználók vásárlási szokásait és hajlandóságát. De egy álláspályázattal kapcsolatban akár a leendő munkaadó is leellenőrizheti jelentkezők előéletét, sőt ugyanez elmondható a párkereső alkalmazást használó felhasználóról is.

Könnyen mondjuk, hogy nincs miért aggódnunk, a digitális lábnyomunkban nincs semmi különös, és egyébként sincs rejtegetnivalónk. Mindenkinek van azonban rejtegetnivalója, legyen szó magánéleti ügyeinkről vagy a bankkártyánk számáról, a digitális lábnyomok pedig megkönnyítik ezeknek a személyes adatoknak a feltárását. Ezekkel az adatokkal vissza is lehet élni, mások magánéletének kiteregetésével, zsarolással, vagy akár a személyazonosság ellopásával. Bár a digitális lábnyomunkat teljesen megszüntetni nem tudjuk, a hátrahagyott személyes adatok mennyiségét néhány praktikával csökkenthetjük.

A digitális lábnyom magában foglalja többek között a különböző cset-alkalmazásokban küldött szöveges üzeneteket, ideértve a törölt üzeneteket is, a közösségi médiában, blogban, honlapon közzétett fényképeket és videókat, a közösségi médiában közzétett reakcióinkat, mint a lájkok és a követések. A digitális lábnyomunkat gazdagítják a keresési előzményeink, sőt a böngészési előzményeink is, még akkor is, ha inkognitó módban használjuk a böngészőt.

A digitális lábnyomok igencsak komoly kockázatot jelentenek. Először is, utólag nagyon nehéz vagy lehetetlen eltávolítani őket a hálózatról. Még a zárt csoportoknak szánt tartalmak is könnyen kikerülhetnek a szélesebb nyilvánosság elé, a szavak és a fényképek pedig könnyen félreértelmezhetők és megváltoztathatók. Mindez veszélyeztetheti az emberi kapcsolatainkat. A digitális lábnyomunk meghatározza a digitális hírnevünket, amely ma már legalább olyan fontos, mint az offline hírnevük. Érdemes fejben tartani, hogy a legtöbb munkáltató ellenőrzi a leendő munkavállalói digitális lábnyomát, különösen a közösségi médiában látható aktivitását, mielőtt felveszi őket.

Ugyanakkor vannak eszközeink a digitális lábnyom csökkentésére, alakítására. A legegyszerűbb és legfontosabb, hogy még az üzenet, a kép, a komment, a lájk elküldése előtt gondoljuk végig, mit gondolna rólunk valaki, aki nem ismer, vagy éppen mit gondolna a legközvetlenebb ismerősünk, ha ezt látná. Mi mit gondolnánk, ha valaki más posztolná ezt rólunk? Ezeket átgondolva néhány üzenetet talán megtartunk inkább magunknak.

Az alapvető viselkedési szabályok, az egymás kölcsönös tiszteletén alapuló kommunikáció az online térben és a közösségi hálózatokon is érvényes. Csak azért, mert nem kell a másik szemébe nézni, még betarthatjuk az alapvető játékszabályokat.

A digitális lábnyom a személyes adataink gyűjtéséből jön létre. Bármennyire is kényelmetlen, érdemes ezért odafigyelni az eszközeink és a különböző szolgáltatások adatvédelmi beállításaira. Kapcsoljuk ki a földrajzi helyzenünk nyomonkövetését a mobiltelefonon és a laptopon, használjuk a böngésző inkognitó módját, szánjunk fél percet a sütik beállítására. Használjunk titkosított, adatvédelmi szempontból megfelelő alkalmazásokat, mint például a Signal, a Telegram és a Wire.

Hiába élünk tehát már jó ideje a digitális térben, még mindig sokkal kevésbé tudatos az itteni jelenlétünk, mint a fizikai világbeli. Felkészültségünk, veszélyérzetünk nincs összhangban azokkal a következményekkel, amelyek a digitális térben végzett cselekvéseinkhez kapcsolódnak. Ezzel együtt természetesen nem elriasztani kell a felhasználókat, hanem éppen a digitális világ előnyeinek lehető legnagyobb mértékű kihasználását biztosító attitűdöket kialakítani.