A média sokszínűsége nem csak azon múlik, hogy milyen mennyiségű és minőségű médiatartalom érhető el a médiapiacon. A sokszínűség, a pluralizmus végső soron azért vált a médiáról való gondolkodás egyik legfontosabb iránytűjévé, mert e gondolkodás mögött a tájékozott, a közéleti tényeket ismerő, a különböző álláspontokat mérlegelni képes, a demokratikus párbeszédben és döntéshozatalban résztvevő polgár víziója áll. Nyilvánvaló, hogy sokszínű kínálat nélkül ez a vízió nem valósulhat meg, de a sokszínű kínálat önmagában nem teszi tájékozottá a polgárt. A demokrácia működése mindenkitől erőfeszítéseket igényel. Ilyen erőfeszítés maga a tájékozódás is.

A Mérték Médiaelemző Műhely 2013 óta készít felmérést a hírfogyasztási, tájékozódási szokásokról (a korábbi kutatások eredményei elérhetők a mertek.eu oldalon, a Sajtószabadság menüpont alatt). A kutatást minden alkalommal a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézettel együttműködve készítettük el. A magyar médiahelyzet sajátossága, hogy az évek alatt a legolvasottabb napilapok címei eltűntek a listáról, lecserélődtek a rádiós piac szereplői, és számos nagy elérésű médium olyan tulajdonosváltáson ment keresztül, ami teljesen felülírta a korábbi szerkesztési irányokat. Az ismétlődő kutatások pontos képet adnak arról is, hogy a közönség milyen érzékenyen és milyen gyorsan reagálnak arra, ha az általuk használt hírforrások a korábbitól jelentősen eltérő hangvételben mutatják be a napi eseményeket. A tanulság: a piaci változások sokkal gyorsabbak, mint a fogyasztói szokások változása.

A kutatás adatai meggyőző bizonyítékul szolgálnak arra, hogy nemcsak a hírforrások kiválasztását, de a hírek értelmezését, értékelését is jelentősen befolyásolja a válaszadó pártállása. A kormánypárti szavazók nyilvánvalóan előnyben részesítik és hitelesebbnek tartják a kormányközeli médiumokat, ugyanakkor a napi eseményeket is a kormány narratívájával összhangban értelmezik. Akkor is, ha eközben a kormány narratívájával ellentétes hírforrásokkal is találkoznak. A magyar társadalom polarizációja a hírfogyasztás és a hírértelmezés mintázataiban világosan kimutatható.

2020 rendhagyó év volt a hírfogyasztás szempontjából is. A COVID-19 járvány miatt jelentősen nőtt a hírek iránti kereslet, és a járvánnyal kapcsolatos intézkedések egyúttal a politikai közbeszéd és viták középpontjába is kerültek. A friss adatok egyfelől a politika, a közélet iránti érdeklődés növekedését, másfelől a hírigények gyors kielégítését szolgáló online és közösségi hírforrások felértékelődését mutatják. A következő időszak alapvető kérdése, hogy ezek a mintázatok rögzülnek-e, vagy a pandémia lecsengésével visszaáll a televízióközpontú, a közügyek iránt mérsékelt nyitottságot mutató hírfogyasztás.

2020-ra tehát egyértelműen csökkent a televízió tájékozódásban betöltött szerepe és növekedett az interneté. Minden korábbi felmérés egyértelműen és kimagaslóan a tévét mutatta az első számú politikai-közéleti hírforrásnak. Mostanra azonban a jelentősége számottevően csökkent, a világhálóé pedig számottevően nőtt, és ma már az utóbbit is csaknem ugyanannyian használják rendszeresen politikai tájékozódásra. Ha pedig a közönségnek azt a háromnegyed részét vizsgáljuk, akiknek van internethozzáférése és használják is a világhálót, toronymagasan az internet a legfontosabb hírforrás – 71 százalék használja rendszeresen, szemben a televíziót használó 50 százaléknyi válaszadóval. A rádió és a nyomtatott sajtó tájékozódásban betöltött szerepe ugyanakkor 2014 óta lényegében változatlan.

Mindez nem jelenti azt, hogy az internethasználat tekintetében teljesen kiegyenlítődtek volna a generációs különbségek, hiszen a rendszeres internethasználók aránya az 50 évesnél fiatalabbak körében 74 százalék, 50-59 év között 65 százalék, a 60 évesnél idősebbek körében még mindig csak 28 százalék. Mindez a politikai tájékozódásra vonatkozik, és ezt a képet árnyalja, hogy a fiatalok valamivel kevésbé érdeklődnek a közügyek iránt: a legfiatalabb korcsoportban a legnagyobb a politikáról alig vagy egyáltalán nem tájékozódók aránya (30 alatt 28 százalék, 60 fölött 8 százalék).

A mérleg másik serpenyőjében a televízió található. Ezt politikai tájékozódásra a 60 év felettieknek még 84 százaléka használja rendszeresen, aztán a fiatalabb korcsoportokban rendre csökken ez az arány, és 40 év alatt már csak 30 százalék sorolható ide. A nyomtatott sajtó, azaz a napilapok és a hetilapok tájékozódási forrásként való használatában szintén a legidősebb korcsoport jár az élen.

A közéleti tájékozódás rendszeres forrásai között 2014 óta minden felmérés az RTL Klubot (ma már csak RTL) hozta ki első helyre. A 2020-as felmérés szerint a második leggyakrabban választott hírforrás a TV2, és ezt követi a Retro Rádió. Ezek egyike sem elsődlegesen hírmédium, de a tájékozódásban betöltött szerepük éppen abból következik, hogy a közéleti hírek az egyéb, szórakoztató tartalmak között jelennek meg, és eljutnak azokhoz a nézőkhöz, hallgatókhoz is, akik kevésbé aktívan keresik a közéleti információkat. A 2020-as teljes lista elérhető a Mérték honlapján.

A magyarországi közéleti nyilvánosság súlyos problémájára mutat rá a kutatásnak az a része, amely az egyes hírforrások megbízhatóságát vizsgálta. A kormánypárti és az ellenzéki szavazók számára megbízható, illetve nem megbízható médiumok listája szinte tükörképe egymásnak. Amely hírforrásokban a kormánypárti szavazók a legjobban bíznak, azokban az ellenzéki szavazók a legkevésbé, és fordítva. A politikai megosztottság ezek szerint ma már olyan erős, hogy a közéleti kérdésekben a kormánypárti és az ellenzéki szavazók teljesen eltérő információk alapján hozzák a saját döntéseiket. Nem arról van szó, hogy ne férnének hozzá és ne használnák a „másik oldal” hírforrásait, hanem arról, hogy amit ott látnak, hallanak, olvasnak, azt eleve elutasítják. Nem tartják vitaalapnak, nem keresik a közös témákat, a közös szavakat és végső soron a közös megoldásokat.

A 2020-as kutatás idején a válaszadók kétharmadának volt Facebook-fiókja, és a felhasználók 56 százaléka napi szinten találkozik politikai, közéleti posztokkal. 2018-ban még 22 százalék volt azok aránya, akik soha nem találkoznak ilyen posztokkal, ez az arány 2020-ra 8 százalékra csökkent. A válaszadók negyede mondta azt, hogy mindig megnézi a Facebookon megnyitott cikkek eredeti forrását, 42 százalékuk általában megnézni, a válaszadók harmada soha vagy szinte soha. A Facebook tehát 2020-ra meghatározó forrásává vált a közéleti tájékozódásnak, pedig akkor még nem használták olyan intenzíven a politikai szereplők, mint a 2022-es választást megelőző időszaktól kezdve. Ugyanakkor erős a gyanú, hogy sokak számára a „Facebook” maga a hírforrás, anélkül, hogy a felhasználó tisztában lenne a megosztott információ eredetével. Ez egyértelműen kedvez a nem megbízható vagy éppen valótlan információk terjedésének.

A magyar médiarendszer folyamatos változásban van. A 2020-as felmérés óta éppen a közösségi média politikai felértékelődése a legfontosabb változás. De 2020-ban még nem tudtuk vizsgálni a Telex hírfogyasztásban betöltött jelentőségét, a Klubrádió éppen akkor veszítette el a frekvenciáját, a Partizán, a Magyar Hang és a Válasz Online is nagyon új szereplők voltak. A közéleti tájékozódás vizsgálata módszertanilag egyre nehezebb. A hírforrások elaprózódtak, egyes YouTube-csatornák vagy Facebook-csatornák a követőik számára meghatározó tájékozódási pontokká váltak, adott esetben mi magunk viszont nem is hallottunk még róluk. Ráadásul abban biztosak lehetünk, hogy a legtöbb választópolgár nagyon sok tájékozódási forrást használ párhuzamosan, olyat is, amivel nem ért egyet, de azt nem tudjuk, hogy mihez kezdenek ezekkel az információkkal, hogyan értelmezik, hogyan építik be őket a saját világértelmezésükbe. Ezekkel a nehézségekkel néz szembe a Mérték és a Medián a 2023-as kutatás készítése során, amelynek eredményit 2023 májusában hozzuk nyilvánosságra.