Hogyan tudnak a nagy ernyőszervezetek értékeik mentén működni és a pártpolitikától távol maradni? Milyen eszközöket használnak céljaik eléréséhez? Hogy lehet megosztó témákat kezelni civil szervezeteknél, ahol sok különböző ember dolgozik? Milyen politikai vagy gondolkodásmódbeli különbségek vetődnek fel nagy szervezeteknél, amelyekkel foglalkozni kell? Be lehet engedni vagy távol kell tartani a politikát a szervezettől?

A NIOK podcastje most két civil szférában nagy tapasztalattal rendelkező vendéget fogadott. Papp Ágnes az Értelmi Sérülteket Szolgáló Társadalmi Szervezetek és Alapítványok Országos Szövetségének az elnöke 1997 – az ÉTA megalakulása – óta vesz részt a szövetség munkájában, 2017 óta pedig az elnöke. Farkas István az MTVSZ társelnöke már 23 éve tölt be valamilyen pozíciót a szövetségben. Beszélgetőpartnerük Gerencsér Balázs szintén nem most csöppent a civil szférába, több mint 20 éve dolgozik a NIOK-nál jelenleg igazgatóként.

Lehet pártpolitikát mellőzve, ügyek mentén összefogásokat létrehozni, embereket mozgósítani? És ha igen, hogyan?

Az MTVSZ-nél és az ÉTA-nál egyetértenek abban a résztvevők, hogy mindig az ügyet kell szem előtt tartani, így háttérbe szorulnak a pártpolitikai nézetek. Mindkét szervezet inkább az együttműködésre törekszik, mert csak így tudják jól végezni a munkájukat. Farkas István kiemelni, hogy ilyen tekintetben könnyű dolguk volt, amíg egyik párt sem tűzte zászlajára a természetvédelmet. 2009-ben az LMP megalakulásában több tag is részt vett, így azt a döntést hozták, hogy aki politikai pártban vállal szerepet, az nem nyilatkozhat a szövetség nevében, illetve elnökségi tag sem lehet.

Papp Ágnes kifejezetten várta, hogy ilyen témáról beszélhessen, ugyanis az ÉTA állami/központi költségvetésből támogatott intézmény, így számukra ez különösen fontos. Ágnes azt mondja emiatt nem is lehetnek teljesen függetlenek a támogatás megkövetel bizonyos fokú lojalitást, hiszen a rajtuk keresztül érkező támogatások 9-10 ezer nehéz helyzetben lévő ember mindennapjait befolyásolják. Ezzel együtt azt gondolják, hogy a segítségre szoruló emberek és családjaik megsegítése nem lehet pártpolitikai kérdés. Ezért ugyanúgy, mint az MTVSZ, ők is távol tartják magukat a pártpolitikától. Bár Ágnest több mint 20 éve szerették volna rávenni, hogy vállaljon politikai szerepet, de nemet mondott rá, és azóta is ehhez tartja magát.

Lehet ma még pártatlannak maradni?

Farkas István elmondta, hogy természetesen vannak viták, hogy a megszólalásnál milyen megközelítést használjanak, viszont a legfontosabb az, hogy semlegesek maradjanak politikai szempontból. A megszólalásaikat egyaránt szokták FIDESZ-es kormánypártinak és ellenzékinek is címkézni, ilyenkor azonban kifejezetten elégedettek, hiszen ez azt mutatja, hogy elérték a céljukat és nem sikerül betagozni őket egyik párt támogatói közé sem valójában. István szerint az elmúlt tíz évben annyira átpolitizálódott a társadalom, hogy ha valaki az egyik oldal elkötelezett híve, akkor ahhoz igazítja az információk értelmezését. Emiatt még fontosabb, hogy középen maradjanak. Ennek egyik jó példája egy 2015-ös eset. Az akkori kormány háromszázezer hektár állami tulajdonban lévő védett területet akart a nemzeti parkok kezelése alól áthelyezni a Nemzeti Földalapba. Akkor az ellenzék szerint ez volt az első lépés a privatizáció felé, a kormányzat szerint azonban csak technikai kérdésről volt szó. Az MTVSZ kizárólag szakmai szempontból közelített a kérdéshez, és azt látta ideálisnak, ha a nemzeti parkok kezelésében maradnak a védett földterületek. Az MTVSZ nem reagált arra, és nem is volt feladata foglalkozni azzal, hogy a kormány miért akarta áthelyezni a földterületek kezelését. Ezzel is szerették volna elérni, hogy a kormánypárti és ellenzéki szavazók számára is egyértelmű legyen, hogy ők csak a környezet védelméért dolgoznak és szakmai megfontolásokat képviselnek.

Jogunk van-e megharapni az ételt adó kezet? A támogató kritizálható-e?

Papp Ágnes nem tartja előremutatónak a harcias hangvételt, de a képviselt ügy érdekében adott esetben, ha szükség lenne rá, “az ételt adó gazda” kezébe is harapna. Az ÉTA minden esetben jelzi az illetékes hatóságnak és álalmi szereplőknek, ha problémát érzékelnek. A Belügyminisztérium irányítása alatt a gondoskodáspolitikához tartozó szakmai főosztályokkal vannak állandó kapcsolatban, így a velük való egyeztetés az első lépés. Az ÉTA működése során még nem kényszerítették olyan kompromisszumra, amelyre határozott nemet kellett volna mondani. Hozzáteszi, hogy szerencsére a nagypolitikához nincs is közük, csak a szakmapolitikához. Úgy érzi, együttműködéseik a kölcsönös tiszteleten alapulnak.

2010-ig az MTVSZ éves költségvetésének a 40%-a érkezett államim támogatásból, ezután csak az 5%-a, Farkas István úgy látja, hogy az utóbbi években ez az arány javulni kezdett. Következetesen csak szakmai kérdésekben foglalnak állást, első lépésként ők is a kormányzattal egyeztetnek, ha itt nem érnek el sikereket, akkor kampányolnak. Ez a folyamat teljesen független az állami támogatás mértékétől.

Szolidaritás más civil szervezetekkel

Farkas István többször kiemelte, hogy természetvédelmi kérdést nem érintő ügyekben nem szólalnak meg. Pédakéntt a Stop Soros törvénycsomagot említi. A törvénynyomcsomagnak csak arra a részére reflektáltak, amelyik kifejezetten a civil szervezeteket érintette. Ezután a saját tagjaiktól különböző visszajelzések érkeztek. Egyesek szerint határozottabban ki kellett volna állni a törvény ellen, mások szerint viszont éppen, hogy nem kellett volna megszólalni a kérdésben. Ha az MTVSZ kényes témákban is állást foglalna, az egyértelműen rossz hatással lenne a saját támogatói bázisukra. Emellett az elnökség nem is tud kellő mértékben egyetérteni a nem természetvédelmet érintő szakmai kérdésekben. Papp Ágnes és az ÉTA szintén nem áll oda bármilyen civil ügy mellé, csak abban az esetben, ha alaposan átgondolták és úgy látják, a kiállásukkal el is érhetnek valamit.

Milyen eszközök engedhetők meg a cél elérése érdekében?

Az ÉTA és az MTVSZ esetében egyaránt a szövetség stílusa határozza meg, hogy milyen eszközökhöz nyúlnak. Egyik szervezet sem lép át bizonyos határokat, nem élnek olyan eszközökkel, amelyek nem felelnek meg a jogrendnek. Abban az esetben, ha az MTVSZ nem ér el eredményeket a kormányzattal való egyeztetés során, a sajtóhoz fordul, aláírást gyűjt vagy jogi eszközöket használ, ha szükséges, akár pert is indítanak a kormányhivatal vagy a kormányzat ellen. Arra is volt példa, hogy a támogatóikat kérték meg, hogy írjanak emailt az illetékes szervnek, így fél nap leforgása alatt 1200 email érkezett tőlük. Farkas István azt mondja, ma Magyarországon kontraproduktív lenne, ha külföldi civil szervezeteket kérnének fel, hogy álljanak be egy-egy ügyük mögé. Azonban ha egy törvénytervezet EU-s szabályozást sért, az Európai Unió szerveihez fordulnak. Szerinte érdekes kérdés, hogy a szervezet tagjai érzelmileg hogyan kezelik, ha reakció nélkül marad a tevékenységük. István ennek szemléltetésére elmesélte, hogy munkája kezdetén az elnökségi ülések fél óra gőzkieresztéssel kezdődtek, később az egyre több akadály miatt egy órára emelkedett, most pedig újra “mindössze” fél óra. Sajnos nem az egyre több sikerélmény, hanem inkább a fásultság miatt.

Papp Ágnes két példát hoz fel lehetőségeik bemutatására. A covid időszak alatt a maszkhasználat nehézséget okozott például az autizmussal élők vagy a súlyosan halmozottan fogyatékkal élők számára. Az ÉTA ezért kitartóan levelezett az illetékes szervezetekkel, és bár lassan, de elérték, hogy az érintettek számára ne legyen kötelező a maszk használata. Ágnes humorosan meg is jegyzi, hogy az egyik taktikája addig járni a döntéshozó nyakára, amíg meg nem unja, és így el nem éri a változást. Vannak azonban olyan esetek, amikor így sem járnak sikerrel. Az általuk támogatottak jelentős része (80-90%) használ napi szinten felnőtt pelenkát. Az államilag támogatott eszközök listájáról azonban lekerültek a minőségi termékek. Egy anyuka azzal kereste meg Ágnest, hogy már egy fél órás sétára sem tudja elvinni a felnőtt gyerekét, mert nem tart ki a pelenkája. Bár több családnak is mindennapi problémákat okozott, ebben a kérdésben nem sikerült eredményes tárgyalást folytatnia az ÉTA-nak.

Mindkét szervezet képviselője egyetért abban, hogy a személyes véleményeket háttérbe kell szorítani, és kizárólag a szervezet érdekeit kell szem előtt tartani. Ágnes megjegyzi, hogy az ő munkájához az is hozzátartozik, hogy a miniszterelnökséget kell meggyőzni, hogy a támogatás, amit adnak, nem elég egy-egy program teljesítésére. „Nagyon hiszek a kommunikációban, és én nem mindig értek egyet bizonyos civil szervezetek érdekvédelmi technikájával vagy stílusával, mert nem mindig visz az előre, ha elkezded verni az asztalt” – mondja Ágnes. Persze elismeri, hogy időnként arra is szükség van, de a legfontosabb mindig a kommunikáció.

Ha nem éred be az összefoglalóval és szeretnéd meghallgatni a teljes beszélgetést, ezt ide kattintva megteheted.

A podcast a Hive Mind támogatásával jött létre: a Hive Mind közösség célja a médiatudatosság fejlesztése: segít, hogyan ismerd fel a félretájékoztatást, hogyan szólítsd meg kritikus ügyekben is pozitívan az embereket, és hogyan legyél biztonságban a digitális világban. A Hive Mind közösség további magyar nyelvű podcastjait ezen a csatornán, angol nyelvű podcastjait pedig a Hive Mind csatornáján hallgathatod meg.

Kapcsolódó linkek:
ÉTA Országos Szövetség honlapja
Magyar Természetvédők Szövetsége honlapja