Helyben ható akció - Élhető Erzsébetváros Egyesület

Az Élhető Erzsébetváros közéleti-kulturális egyesület 2017-ben alakult, azzal a céllal, hogy Erzsébetváros értékeit, polgárait, épített és természeti környezetét, világörökségi jellegét óvjuk, a helyi közösség érdekeit védjük. Tevékenységünk pártpolitika mentes, hiszünk az értékalapú, társadalom szemléletű közéleti tevékenységben.

Az egyik legnagyobb probléma megítélésünk szerint, hogy Erzsébetváros rohamos ütemben veszti el lakóit, a környezetükkel elégedetlen emberek inkább elköltöznek, nem akarnak fellépni a saját érdekeikért, sokszor nem is tudják, hogy van rá lehetőségük, mi több, minden joguk megvan rá. A kerületi lakosság közéleti passzivitása tehát kiugróan magas, nem hiszik el, hogy van értelme és súlya, ha beleszólnak a környezetüket érintő döntésekbe, ha részt vesznek a közéleti kérdések megvitatásában, tágabb értelemben a várospolitikai kérdésekben.

A Helyben ható akció keretében ezért szomszédoló-szombatokat szerveztünk a kerület két különböző csomópontjára, ahol “rendkívüli közmeghallgatással” és Erzsébetváros tematikájú társasjátékokkal, ki-mit-tud kvízzel, és az egyesület saját gyártású “Hétker foglaló” táblás játékával vártuk az érdeklődőket. A játékokba és interakciókba bevonódást pedig olyan nyereményjátékkal ösztönöztük, mellyel kulturális élményekben részesülhettek a győztesek (színház, mozi, könyv). Mivel a korábbi tapasztalataink azt indikálták, hogy egy közösségi, vagy művelődési házba szervezett rendezvény nem vonzza be a célközönséget a korábban említett passzivitás miatt, ezért szerveztük úgy a rendezvényt, hogy a forgalmas csomópontokban, a hétvégi bevásárlás során érintett tereken jelentünk meg.

Célunk az volt, hogy az emberek a kerületi politikára, a közéletre ne mint stigmára, kerülendő rosszra tekintsenek, hanem eszközként használják érdekeik artikulálására, elhiggyék, hogy számít a véleményük. Elsősorban erzsébetvárosi passzív, közélettől elforduló választópolgárok, másodsorban a passzív erzsébetvárosi lakosok - akkor is, ha nem kerületi választópolgárok, de törődnek a lakhelyükkel- jelentették a célcsoportunkat.

Az akcióban az Élhető Erzsébetváros Egyesület 8 alapító tagja vett részt, akik megszervezték és lebonyolították rendezvényeket. Úgy gondoltuk, helyiként, a helyi problémák ismeretében sikerrel tudjuk megszólítani a környékbelieket.

Ez azonban nem volt egyszerű feladat, hiszen az évek alatt az egyesület tagjai szembesültek a kifáradás, kiégés és az érdekmúlás nehezítő körülményeivel, ami alapvető gátja annak, hogy a szervezet sikeres akciót tudjon megvalósítani.

Ebben voltak segítségünkre Tóth Attila vállalati coach mentoráló ülései, melyeken nem csak az akciót pozicionáltuk a megfelelő helyre az egyesület céljai mentén, hanem ezen megállapítások következtében magát az akció jellegét és lefolytatását is ennek megfelelően tudtuk alakítani.

Hiszen eleinte csak arra gondoltunk, hogy játékos köztéri installációkat helyezünk ki a forgalmas csomópontokra, azonban már az akció tervezési szakaszában is komoly aggályként fogalmazódott meg bennünk, hogy ezek a köztéri installációk aligha lesznek ép állapotban egy napot követően. Erre tehát azt a megoldást találtuk, hogy az attrakciók mellett magunk is jelen kell legyünk, ami további változtatást jelentett az eredetileg eltervezett akció lefolyásában. Ha pedig ott vagyunk, akkor már nem csak “teremőrként” akartunk funkcionálni, hanem az akciót interaktívvá tenni. Így jött a “rendkívüli közmeghallgatás”, és a “kérdező kampány” ötlete. Ezalatt azt kell érteni, hogy a fontos kerületi témakörök kapcsán előre megfogalmaztunk olyan nem eldöntendő, kifejtős választ igénylő, és semmilyen módon nem sugalmazó kérdéseket, melyekre a “közmeghallgatáson” résztvevőknél az adott témakörhöz érve rákérdeztünk. Nagyon figyeltünk, hogy a kérdés során a saját álláspontunkat ne érzékeltessük, és ne tukmáljuk rá senkire, így autentikus, és önálló véleményeket kaptunk.

Meg kell jegyezni, ez a verzió még nagyobb bevonódást igényelt az egyesület tagjainak részéről, hiszen ahogy az korábban is kiderült, az egyesület egyfajta egzisztenciális krízisben volt. Sajnos ugyanis a tagok fáradtak, motiválatlanok és a rendezvény lebonyolításához meglehetősen szétesett állapotban voltak. Ez gyakori probléma a bázis-demokratikusan működő egyesületek életciklusában, és a mentorálási alkalmak során tisztán kiderült, hogy ahhoz, hogy az egyesület meg tudja valósítani az akciót, először magát az egyesületet kell rendbe hozni. Ez a mi esetünkben az egyes motivációk újra felidézését és megerősítését, a szervezeten belül való tevékenységi köröket, és a szervezeten belül a tagok egymás közti viszonyát érintette. Célul tűztük ki az egyesület számára, hogy - még ha nem is az akció ideje alatt, de - a keménymagot, a legbelsőbb kört bővítjük, a feladatokat jobban szétosztjuk, mert csak így lehetséges a szervezeti hagymát megfelelően tovább építeni.

Ebből is látható, hogy számunkra a helyben ható akció nem csupán egy akciót jelentett, hanem kvázi egy vizsgát, amin arról adott számot az egyesület -saját magának is - , hogy rendbe tudta-e hozni magát annyira, hogy az eltervezett akciót meg tudja valósítani.

A mentorálási alkalmak során az egyesületnek és keménymagjának tisztáznia kellett a szervezet rövid távú, középtávú és hosszú távú céljait, motivációit, üzeneteit, egymás között rendeznie kellett a szervezeten belüli hierarchiát és emberi kapcsolatokat, meg kellett tervezni az akciót, meg kellett határoznia az akció pontos kivitelezését, és azt beilleszteni részfeladatai szerint az egyesület rövid középtávú és hosszú távú céljai közé.

Ez az akció a mentorálással egybekötve az egyesületre tehát két fronton is hatással volt, egyrészt a konkrét rendezvények kapcsán, másrészt a szervezet fejlődése és rendezése kapcsán.

A mentorálási folyamat révén a szervezet a célok, strukturálódás, idővonal és a tagok egymás közötti viszonya terén szignifikáns javulást ért el, az akció megünneplésekor a tagok egybehangzó értékelése az volt, "újra egy csapat lettünk". Bár ez még csak az első lépés az újabb tagok bevonzásához, kétségkívül kihagyhatatlan előfeltétel.

A másik frontot illetően, - azaz hogy az akció milyen hatással volt az egyesület életére,- szintén komoly tapasztalatokkal, és nyereségekkel gazdagodtunk. Ehhez szükséges kicsit jobban kibontani magát az akciót. Az egyesületünkre ugyanis ezeddig jellemző volt, hogy az információ iránya bentről kifelé áramló volt, azaz leginkább igyekeztünk a célközönségünk felé közvetíteni az általunk helyesnek gondolt értékeket. Az akció szervezési folyamata során azonban egy újszerű megközelítés mellett döntöttünk, miszerint ezúttal az információk kintről befelé, - felénk való áramoltatását részesítjük előnyben. Ezt kérdező kampánynak neveztük el, melyet a rendkívüli közmeghallgatás keretein belül valósítottunk meg. A rendezvényeink mindegyike alapvetően két részre osztható volt, a csapat egyik fele a rendkívüli közmeghallgatás felelőseként tevékenykedett, míg a másik fele a kvízekkel és táblajátékokkal foglalkozott.

A rendkívüli közmeghallgatást előre megadott témakörök alapján folytattuk le, de ez nem jelentette azt, hogy olyan témákról ne lehetett volna beszélgetni melyek nem voltak a tervezett topikok között. Alapvetően a közbiztonság, tisztaság, közrend, sportolási lehetőségek, és közlekedés témakörökkel készültünk, de a tényleges beszélgetések számtalan más lokális kérdést is érintettek.

Számunkra nagy csoda és egyben tanulság is volt, hogy a magunkfajta közéleti kulturális egyesületnek nem mindig csak az értékeit közvetítő szájnak, hanem a fülnek is lennie kell, ami meghallgatja azokat a hangokat, amik olyan témákra hívják fel a figyelmet, melyekre az egyesület a maga csőlátásában, saját buborékjában eddig nem figyelt fel. Ezeket meghallgatva a problémákat hatékonyabban tudjuk az önkormányzat felé közvetíteni, amivel élő példát mutatunk a résztvevőknek arra, hogy számít a véleményük.

Mivel a rendezvényeket jó előre a közösségi médiában, hírlevelünkben, szórólapon postaládákba juttatva is meghirdettük, a környező csomópontok házait 7-8 utcányi sugarú körben meghívókkal plakátoltuk ki, ráadásul a kitelepülés helyszíne a hétvégi bevásárlások útvonalát érintette, így nem lepődtünk meg rajta, hogy sokan részt vettek. Amin azonban meglepődtünk az az volt, hogy az eddig passzívnak megismert lakosság a rendezvényre előre megírt listákkal és beszédekkel érkezett. Egy fiatal pár, akik az első rendezvényen jártak, eljöttek a másodikra is, csak azért, mert el akarták mondani, hogy egy hétig gondolkoztak azokon a dolgokon amikről beszélgettünk, és hogy mennyire örültek neki, hogy megtaláltak minket. Ez számunkra rendkívüli élmény volt. Új, eddig a hatósugarunkon kívül eső embereket ismertünk meg, legalább 30 új hírlevél feliratkozónk lett és kb 15 új aktív szimpatizánssal bővültünk, akik a következő akciókban már segíteni is tudnak, bár ez elsőre nem tűnik túl nagy számnak, egy közéleti egyesület esetében nagy dolog. Mind a közösségi média oldalaink látogatottsága, mind az ott kifejtett aktivitás nőtt az akció révén, ami által az értékeinket, és az újonnan felmerült kérdéseket több emberhez juttathatjuk el.

És a tanulságok amiket végül levontunk:

Bármely akció csak akkor tud megfelelően megvalósulni, ha a tagság azt konszenzuálisan, együtt, és tisztázott motivációkkal szervezi, és hajlandó a komfortzónájából kilépve friss hangokat, kívülálló véleményeket meghallani, hiszen az évek során az ügy fókuszú közösségek tudata szükségszerűen beszűkül.

És bár eleinte a kissé merevebb tagság szkeptikus volt egy szakember bevonását illetően, a végére nagyon pozitívan nyilatkoztak a folyamatról, emiatt pedig a megfelelő, a szervezet problémáira adekvát szakember bevonását kiemelkedően fontosnak tartjuk, és egyben hálásak is vagyunk a lehetőségért, hogy élhettünk vele.

Összefoglaló videó a Helyben ható akcióról az egyesület csatornáján:
https://www.youtube.com/watch?v=qh1HWyv_xMU

Az Élhető Erzsébetváros Egyesületet az alábbi linkeken érhetitek el

Facebook:
https://www.facebook.com/elhetovii

https://www.facebook.com/groups/elhetoerzsebetvaros

Youtube:
https://www.youtube.com/@elhetoerzsebetvarosegyesulet