Okok feltárása és megoldások keresése

Félrevezető állítások egy családi chat csoportban általában jószándékkal fordulnak elő, míg ha egy médiavállalat tudatosan téves információkat tesz közzé, annak valószínűleg az a célja, hogy kárt okozzon. Claire Wardle, PhD és Hossein Derakhshan - Anne Burns és Nic Dias kutatási támogatásával - még 2017-ben egy jelentést nyújtottak be az Európa Tanácshoz, amely az információzavarok különböző típusainak azonosításáról szól. A jelentés legfontosabb üzenete, hogy be kellene szüntetnünk az 'álhír' (fake news) kifejezés használatát, valahányszor téves információkat észlelünk, különösen a közösségi médiában. A következő bejegyzésben röviden bemutatjuk a félretájékoztatás, a dezinformáció és az ártó információ közötti különbségeket, valamint azt, hogy a hamisság és a károkozás szándéka közötti különbség milyen jelentőséggel bír.

Bár a jelentés megjelenése óta már új dezinformációs taktikákat látunk, de az alapok még mindig a kommunikáció érzelmi és rituális elemeire támaszkodnak.

Félrevezető információ

az, amikor hamis információt osztanak meg, de nincs károkozó szándék.

Dezinformáció

az, amikor károkozás céljából tudatosan hamis információkat osztanak meg.

Ártó információ

amikor valós információt osztanak meg károkozás céljából, általában úgy, hogy a magáninformációnak szánt ismeretet a nyilvánosság elé tárják.

Természetesen nem mindig könnyű kategorizálni minden bejegyzést, amelyet az idővonaladon látsz. Az információszennyezés hatékony kezelése érdekében meg kell értenünk a kommunikáció érzelmi és rituális elemeit. A 'legsikeresebb' problémás tartalom az, amely az emberek érzelmeire játszik, és felsőbbrendűség érzését, haragot vagy félelmet vált ki. Ez egyben az a tartalom típus is, amelyet az emberek leginkább kedvelnek és a leggyakrabban osztanak meg; sokszor anélkül, hogy valóban elolvasták vagy megértették volna. A jelentés hangsúlyozza, hogy az emberek közötti kommunikáció alapvető célja - messze túlmutatva az információátadás funkcióján - a közös meggyőződések kifejezésében rejlik.

Mivel a legtöbb közösségi platformot úgy alakították ki, hogy az emberek nyilvánosan 'szerepelhetnek' a lájkolások, megjegyzések vagy megosztások révén, könnyen érthető, hogy az érzelmi tartalom miért terjed olyan gyorsan és olyan széles körben, annak ellenére, hogy a tényellenőrző és leleplező szervezetek száma robbanásszerűen növekszik.

Az információzavar hamisság és ártási szándék szerinti kategorizálásakor a megviccelés vagy a kifigurázás a leggyakoribb ok, ilyenkor a károkozási szándék minimális. A listán lefelé haladva azonban azt látjuk, hogy a mögöttes motiváció fokozatosan eltolódik a szándékos károkozás irányába, a közérdekkel szembemenő személyes vagy szervezeti haszonszerzés érdekében.

Mi várható a jövőben?

Előfordulhat, hogy nincs idő a tények hosszantartó ellenőrzésére vagy a hamis információk leleplezésére. Az is megtörténhet, hogy a leleplezés nem is éri el a megcélzott közönséget, mert nem tetszik elég embernek, ezért nem osztják meg. Sürgősen fel kellene tárni, milyen módszerekkel lehetne a leghatékonyabban kíváncsiságot és szkepticizmust ébreszteni a nagyközönség körében az általuk fogyasztott információkkal és azok forrásaival kapcsolatban. A helyi újságírás összeomlását fontos tényezőnek tekintik a dezinformáció sikerében, mivel az ilyen kampányok sokkal gyorsabban terjednek a marginalizált közösségek körében, amelyek nem bíznak meg a fősodratú (mainstream) médiában.

Iratkozz fel a hírlevélre, és válj a Hive Mind közösség tagjává

Az információzavar tudatos felismerésének elősegítésében mindenkinek megvan a maga része. Kérünk, iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy naprakész információkat kapj arról, miként kontrollálhatod az általad olvasott, nézett, megosztott és tettekre váltott tartalmakat.