A kormányzati propaganda ellenszerei
Akkor is, ha nem vagyunk képesek annyi embert elérni, mint a milliókkal megtámogatott Megafon-posztok vagy a TV2 híradója, érdemes és fontos megszólalni. A saját felületeinken, a Facebookon, blogon, TikTokon hangot adni a saját véleményünknek, és ezzel a saját kapcsolati hálónkban helyretenni hazugságokat, félinformációkat. Tudunk példát arra, hogy a nyilvános megszólalásnak súlyos következménye lett – például a tüntetésen felszólaló diáklány, Pankotai Lili kitúrása az iskolájából –, de ezek még mindig a kivételek, és minél többen vagyunk hangosak, annál nehezebb egy-egy megszólalót kiemelni. Megvédjük egymást, és, bár ez nehezen hihető talán, de a nyilvánosság maga is megvéd minket. Aki csendben van, azt feltűnés nélkül lehet félretenni. Aki hangos, amellett kiállnak mások is.
Ne higgyük el, hogy nincs független média és újságírás, hogy mindenki kiszolgál valakit! Ez nem igaz. Kétségkívül minden újságírónak van világképe. A független média azonban sem anyagi, sem tulajdonosi függésben nincs egyetlen politikai erőtől sem. Maga dönti el, miből lesz hír, miről hogyan tudósít. Természetesen ezek között lehetnek hibás döntések, az újságíró tévedhet. De a független újságírás képes korrigálni, képes az önreflexióra. Igenis létezik független, autonóm, minőségi újságírás.
Éppen ezért becsüljük meg és a lehetőségeinkhez mérten támogassuk a független médiát! Nem kevesen maradtak még, akik kiváló újságírói munkát végeznek. A Mérték Médiaelemző Műhely 2021-ben összegyűjtötte azoknak a médiumoknak a listáját, amelyek megalkuvás nélkül végzik a munkájukat, és valódi, független tájékoztatást nyújtanak. A lista változik, de a lényeg az, hogy mindenki találhat hiteles információkat, és mindenki kiválaszthatja azt a szerkesztőséget, amelyet támogatásra érdemesnek tart.
Fordítsunk energiát a média működésével kapcsolatos ismeretek bővítésére! Járjunk utána, melyik médiumnak ki a tulajdonosa, ne osszunk meg semmit olvasás nélkül, olvassunk utána, hogyan működnek a közösségi média algoritmusai. Ez a tudás erősebbé tesz minket a manipulációval szemben.
Ismerjük és értsük az aktuális kormányzati narratívákat, és legyen véleményünk róluk! Ne essünk abba a hibába, hogy nem az üzenet tartalmát kritizáljuk, hanem csak azt, aki az üzenetet közvetíti. Ne csak hőbörögjünk, hanem legyenek ellenérveink, akkor is, ha azzal nem tudunk meggyőzni mindenkit. Értelmetlen állóháborúvá válik minden olyan helyzet, ahol a felek egymásról mondanak véleményt, nem pedig a vita tárgyáról.
Tájékozódjunk külföldi hírforrásokból is! Fontos megismerni a szélesebb perspektívát, és fontos magunkat is kívülről látni. Rengeteg információ érhető el ingyenesen is, a legismertebb külföldi, nemzetközi médiatermékekhez is hozzáférhetünk.
Az elképesztő hangerővel szemben hatékony és rendszerszintű ellenszert találni szinte lehetetlen. Ugyanakkor ennek a rendszernek az is lényeges jellemzője, hogy nem akar minden kritikus hangot elnémítani, nincs közvetlen cenzúra és nincs fizikai erőszak az újságírókkal vagy bármely más kritikussal szemben. Valójában ennek a kommunikációs rendszernek nem az a célja, hogy mindenkire rákényszerítse a maga igazát, csak éppen annyi választópolgárt akar a befolyása alatt tartani, amennyivel minden választást megnyerhet. Egyéni stratégiáknak tehát bőven van helye.
Mindez azt is jelenti, hogy a tájékozódás idő- és energiaigényes. Mint ahogy a demokrácia is erőfeszítéseket igényel mindannyiunktól.
Helyzetkép/háttér: a kormányzati propaganda útjai
A magyar médiarendszer 2010 utáni átalakulása sok feltétel egyidejű teljesülésének az eredménye, éppen ezért ebben a formában más országokban és más időszakban nem ismétlődhet meg. Az 1989/1990-es rendszerváltás és a 2010 közötti időszakra is jellemző volt, hogy a média túlzottan is a politika, a politikusok érdeklődési területe volt. Valójában nem volt olyan időszak, amikor a politikai nyomás ne lett volna meghatározó a médiarendszer fejlődésében. Voltak azonban olyan jogi, gazdasági és társadalmi garanciák, amelyek a médiaszabadság megsértését képesek voltak újra és újra korrigálni, 2010 után ezek a védő mechanizmusok eltűntek, és a médiarendszer nagyobb átalakuláson ment át, mint az 1990-es években.
A pénzügyi válság közvetlen hatással volt a magyar és a kelet-európai médiapiacokra is. Az 1989/90-es rendszerváltások után a régió médiapiacai vonzó lehetőséget jelentettek a nyugat-európai és az amerikai befektetőknek. A pénzügyi válság azonban súlyosan érintette a reklámpiacokat, ami ráadásul időben egybeesett a globális platformszolgáltatók (Google, Facebook) reklámpiaci túlsúlyának kialakulásával. Ezek eredményeként a nyugati befektetők túlnyomó többsége elhagyta a régiót. Éppen akkor, amikor Orbán Viktor átvette a hatalmat Magyarországon, és hatalmi koncepciójának szerves része volt az őt, illetve a kormányt támogató stabil médiaháttér kiépítése. Az első agresszív médiapolitikai lépések nemcsak megerősítették a befektetőket abban, hogy túl kockázatos a jelenlétük, hanem meg is mutatták a következő évek várható médiapolitikai irányait: a magán és a közszolgálati médiát felügyelő szervezetek politikai kontroll alatt tartását, és a pártközeli vállalkozások terjeszkedését a médiapiacon és a médiához kapcsolódó piacokon. A 2010-es médiatörvények teremtették meg ennek intézményi kereteit, és a kormányváltás után azonnal elinduló piaci felvásárlások és felvásárlási kísérletek jelezték előre a mélyebb strukturális átalakításokat.
A médiapiac tulajdonosi viszonyai 2010 után is többször jelentősen átalakultak. 2014-ig egy erősen centralizált, lényegében egyszereplős Fidesz-közeli médiabirodalom működött, amit 2015 és 2018 között egy diverzifikált rendszer váltott fel, kisebb, de a párthoz és Orbánhoz még szorosabban kötődő tulajdonosokkal. Ezt egy újabb monopolizációs folyamat követte. 2018-ben jött létre a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány, amely közel 500 médiumot birtokol, és a kormányközeli média meghatározó, de nem egyetlen szereplője. A kormánypárti média fontos szereplője a TV2 Csoport, amelynek legnagyobb csatornája, a TV2 mára összességében a legnézettebb televíziócsatorna lett Magyarországon. A kormánypárti média viszonylag önálló szereplője az Index.hu, amelynek tulajdonosa a Fidesz médiastratégiájának meghatározó alakja, Vaszily Miklós. A kormánypárti médiához tartozik a Rádió1 és a Pesti Srácok. Az állami médiát is a kormánypárti médiához kell sorolnunk. Szervezeti felépítése, a vezetők személye és a finanszírozás módja egyértelműen kiszolgáltatottá teszi a politikai befolyásolásnak, a rajta megjelenő tartalmak pedig folyamatosan igazolják a befolyásolás sikerességét.
Ennek az erősen központosított rendszernek a legfontosabb funkciója, hogy hatékonyan közvetítse a kormányzati (és egyúttal kormánypárti) üzeneteket. Azonnal és fenntartások nélkül vegye át az aktuális témákat, szavakat, világértelmezéseket. Ezeknek a központi üzeneteknek és narratíváknak a forrása a Rogán Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetiroda, amely formálisan is felelős a kormányzati kommunikációért, és irányítja az állami hirdetések elosztásában kulcsszerepet játszó Nemzeti Kommunikációs Hivatalt. Ezen kívül a feladatkörébe tartozik többek között a mozgóképszakma és az audiovizuális politika, és legújabban a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányítása és a polgári hírszerzési tevékenység irányítása. Nem nehéz belátni, milyen kockázatokat rejt ezeknek a feladatoknak az egy kézbe összpontosítása.
A kormányközeli média nem autonóm, saját döntési, szerkesztői mozgástere minimális. A hatalom ellenőrzésére teljesen alkalmatlan, és erre szándéka sincs. Bőséges közpénz-támogatásokért és egyéb erőforrásokért cserébe hagyja magát a politika, nevezetesen a kormány és a kormánypártok által felhasználni.
A propaganda hangerejét ugyanis nem csak a burjánzó csatornák biztosítják, hanem az ezeket életben tartó közpénz is. Az állami hirdetések egyszerre szolgálják a kormánypropaganda lehető legszélesebb körű terjesztését és a kormánypárti média finanszírozását. A kormánypárti média így a mindenkori gazdasági helyzettől és a saját teljesítményétől is függetlenül stabil finanszírozásra számíthat, ami egyúttal súlyosan piactorzító helyzet is.
A magyar reklámpiacon évek óta az állami szereplők a legnagyobb hirdetők. 2022-ben a legtöbbet a Miniszterelnöki Kabinetiroda költötte a reklámpiacon, amit az állami tulajdonban lévő szerencsejáték-monopólium és az állami turisztikai ügynökség követett. Az így elköltött közpénz túlnyomó többsége, 2020-as adatok alapján 86 százaléka a kormányközeli médiavállalatokhoz és médiumokhoz kerül. Hiába ér el ugyanakkora vagy éppen nagyobb közönséget egy nem kormányközeli médium az adott piacon, a kereskedelmi televíziós piacon nyolcszor, a hírportálok piacán negyvenötször többet költöttek az állami szereplők a vezető kormányközeli szereplőnél, mint a legnagyobb nem kormányközeli versenytársuknál. A napilapok piaca ugyanakkor teljes egészében az állami hirdetésekre épül, az egyetlen kormánykritikus napilap reklámbevételeinek 78 százaléka is az államtól származik.
A közpénz 2020 óta a közösségi médiában is a propaganda terjesztésének üzemanyaga. 2020-ban alakult meg a Megafon Központ nevű szervezet, amelynek fő tevékenysége, hogy kormánypárti influenszerek Facebook posztjait promotálja. Magyarországon a legnépszerűbb platform a Facebook, azon kívül a YouTube-on találkoztak a választók rengeteg politikai hirdetéssel. A Megafon Központ finanszírozási háttere nem átlátható. Annyit azonban a bíróság egy sajtó-helyreigazítási perben kimondott, hogy nem jogsértő azt állítani, hogy a Megafon működését közvetve, egy alapítvány és egy cég közbeiktatásával közpénzből finanszírozzák. A Megafon 2019 áprilisa és 2022 áprilisa között 2,7 millió Eurót költött a Facebookon, és ezzel a legnagyobb magyarországi politikai hirdető a Facebookon. A második helyen a Fidesz, a harmadik helyen a magyar kormány áll. 2019 áprilisa és 2022 áprilisa között a kormánypártok mellett több mint 11 millió Eurót, az ellenzéki pártok mellett 6,3 millió Eurót költöttek el a Facebookon. A közösségi média a 2022-es választási kampányban vált a magyar politikai kommunikáció legfőbb csatornájává, egyúttal világossá téve a magyar választók számára is, hogy a közösségi média platformokat is az a szereplő uralja, aki több erőforrással rendelkezik.