Még akkor is, ha mi magunk komolyan vesszük a digitális biztonságot és tudatosak vagyunk az online jelenlétünkben (pl.: limitált digitális lábnyom, kiber-higiénia alkalmazása), a szeretteink lehetnek gyenge szemek a digitális biztonságunk láncolatában.

Hagyományosan minden év elején a nagyvállalatok és szervezetek megosztják a nyilvánossággal az új évre vonatkozó véleményüket és előrejelzéseiket a digitális biztonsággal kapcsolatban. Visszatekintve, 2022-ben egy sor jelentős esemény történt a digitális világban, amelyek közül néhány minden bizonnyal nyomot hagy az elkövetkező években (sőt évtizedekben).

Maszatos, csokival kikent babaarcok, pancsoló lábacskák, krokodilkönnyekkel áztatott pofik. Ahogy a felsorolást olvassuk, talán eszünkbe jut egy-egy ismerősünk posztja, vagy sztorija a közösségimédiából, amivel olykor szembekerülünk az online térben. De vajon mennyire helyes az, ha a saját személyes információinkon túl egy számunkra kiszolgáltatott gyermekről is megosztunk dolgokat a világhálón? Hol van a határa az online jelenlétnek? Mit jelent felelős digitális szülőnek lenni?

Az adathalász támadás az egyik legnagyobb online fenyegetés, amivel a különböző civil szervezeteknek szembe kell néznie. A Proofprint 2021-es jelentése alapján a szervezetek 80%-a esett áldozatul valamilyen adathalász támadásnak.

Egyszer, réges-régen kizárólag arra használtuk a telefonunkat, hogy hívásokat és fontos üzenetváltásokat intézzünk rajta, de mára már sokkal közelebb van a mobiltelefon egy apró, hordozható számítógéphez és a leggyakrabban használt elektronikai eszközünkké vált.

A mobilozás közösségi média platformokat, időbeosztást segítő appokat és más hasznos képességeket összefogva a napi rutinunk elengedhetetlen részévé vált. Akár a munkarendünket tervezzük, Tinderen flörtölünk, kaját rendelünk vagy éppen az edzéseinket követjük nyomon, egy biztonságos mobil segít, hogy ne kelljen amiatt aggódnunk, hogy az adataink rossz kezekbe kerülnek.

Majdnem minden online tevékenységünk kulcsa egy jelszó, amiből valószínűleg többet is használunk egy nap során. Gyakran kényelmetlennek tűnhet minden alkalommal nehezen feltörhető, bonyolult kifejezéseket találni és ezeket biztonságosan kezelni. Szerencsére több módja is van a jelszavaid biztonságos kezelésének, ami lehetőséget ad arra, hogy megvédd magad és az adataidat a hacker támadásoktól.

Ha kampányokat futtatsz vagy egyszerűen csak posztolsz a közösségi média felületeken olyan tartalmakkal, amelyek aktuális problémákra reflektálnak, akkor szinte biztosan találkozni fogsz trollokkal.

Egy felhasználó digitális lábnyoma azoknak az adatoknak az összessége, amelyeket a felhasználó a digitális világban magáról hátrahagy. Szándékosan vagy anélkül, hogy tudnánk róla, minden nap rengeteg olyan adatot hozunk létre és hagyunk a digitális térben, amelyek képet adnak arról, kik vagyunk, mit csinálunk, merre járunk a digitális világban, és miért tesszük mindezt.

Az adathalászat modern korunk egyik komoly fenyegetése, amelynek kivédésére nem áll rendelkezésünkre nemzedékről nemzedékre öröklődő tudás – ezt a tudást magunknak kell megszereznünk, hogy aztán tovább tudjuk majd adni a következő generációnak. A hackertámadások és adathalász próbálkozások száma évről évre nő, egyenesen arányosan azzal, ahogy az életünk egyre több tevékenysége tevődik át az online térbe a munkától kezdve a szórakozáson át a bevásárlásig.

Ha hekkertámadásról olvasunk a médiában, annak oka az, hogy a célpontjuk (az áldozat) nagyobb, ismert vállalat. Ha a Google, a Facebook vagy a Microsoft válik kiberesemény áldozatává, az természetesen felkelti a média érdeklődését, így a nyilvánossághoz is eljut az eset híre.

Azonban szinte függetlenül attól, hogy az ismert vállalatokat és szervezeteket célzó támadások milyen nagyságrendűek és mennyire kifinomultak, mindig „megoldódnak”, azaz van egy kezdetük, lefolyásuk, végük, megoldásuk. A megoldás nem mindig „pozitív” az érintett szervezet vagy intézmény számára: az áldozat néha hatalmas összegeket fizet (általában kriptovalutában) a támadóknak, hogy visszakapja az adatait.

Legtöbbünk (ha nem épp mindenki) általában bezárja az otthona ajtaját, még ha csak a közeli üzletbe vagy kávézóba megy is le. Ha egy olyan épületben élünk, ahol sok a lakó, vagy otthonunk egy forgalmas utcára néz, gyakran arról is megbizonyosodunk, hogy az ablakok be vannak-e zárva! Az ok nyilvánvaló – aggódunk biztonságunk miatt, és nem akarjuk, hogy bárki (kifejezett engedélyünk nélkül) belépjen az otthonunkba. Más szóval, ha közvetlen fizikai környezetünkről, saját otthonunkról, magánszféránkról van szó, fontos, hogy biztonságban érezzük magunkat.

Ha valamit megtanultunk a járványnak köszönhetően, akkor az az, hogy mennyire fontos részei az életünknek az alapvető, mindennapos higiéniai szokások, és milyen jelentős védelmet nyújtanak több millió baktérium és vírus ellen. Tudtad, hogy talán pont ez a viselkedés korábban már „mentett meg” minket kórokozóktól, talán magától a COVID-19-től is?